Egy átlagos nap ... vagy mégsem?
/Avagy - "Ma belém bújt a kisördög"/
Reggel, mint akit egy vödör vízzel öntöttek le, úgy pattantam ki ágyamból.
Éreztem a mai nap más lesz, mit a többi. Már kora reggel belém bújt a kisördög.
Agyafúrt tervem az volt, hogy Kimit egy pohár vízzel köszöntöm. Leszaladtam hát a konyhába és egy pohár víz kíséretében vissza a szobámba. Elosontam Kim matracához, és álnok módon az arcába öntöttem a vizet.
-Mi a...? -Kim szemei fénysebességgel pattantak ki a jéghideg víztől.
-Reggelt Kimi! -Vettem elő legbűbájosabb mosolyom.
-Kellett ez? -Kérdezte kissé mogorván, de ismertem, akár a tenyeremet, így hát biztos voltam benne, hogy nem haragszik.
De egy kicsit még szívatom. Csak egy kicsit. -Gondoltam magamban.
-Sa-sajnálom. -Szipogtam. Elővettem a műkönnyeim és keserves zokogásban törtem ki.
Hahahahaa ez mindig beválik.
...
Csak most nem.
-Haha ... Beth ezzel többet nem hülyítesz. Még egyszer nem dőlök be!
-De hiszen... nem tudtam befejezni, mert anyu rontott be a szobám ajtaján.
-Fiatalok! Ébresztő! ... Lizuskám, miért vizes Kim matraca?
-Jaa ... hogy az .. én csak .. csak .. felébresztettem, hogy el ne aludjon.
-És bepisilt?
-Mii?? Nem .. dehogy is! -Tiltakozott Kim.
-Jajj Kim ez nem szégyen! -Erősködött anyu.
-Igen, anyának igaza van! Valld be nyugodtan Kimi!
-Mi?? De .. én nem .. arghh mindegy, hagyjuk. Elmentem tusolni! -Fortyogott a barátném.
Miután Kim elhagyta a szobám eldöntöttem, hogy Danit is fölébresztem ... de a mai nap alkalmából őt is rendhagyó módon.
Leballagtam a konyhába tejszínhabért, és valami szőrös dolog után kutattam.
-Ahh megvan! -Kiáltottam fel a szobámban.
A tökéletes dolog, amit találtam a kedvenc tollam, melynek végét tollpihék díszítik.
-Tökéletes! -Motyogtam. -Már csak át kell osonnom Danihoz, hogy végrehajtsam ördögi tervem.
Dani a hátán feküdt, és közelebbi kezébe (Ez esetben jobbjába) nyomtam némi tejszínhabot. Jól tudtam, hogy ez ősrégi, de nála még nem sütöttem el. Miután jó bőven megtelítettem a markát a krémes habbal, elkezdtem birizgálni az orrát a tollpihével.
Pech!
A másik kezével vakarta meg nóziját.
De nem fog ki rajtam! Óvatosan felemeltem a habos kezét, majd az összeset az orrára kentem, és gyorsan kirohantam a szobából.
*Eközben Dani szobájában*
*Dani szemszög*
-Mi a rák?? -Ordítottam fel, majd belenéztem a gardróbomon lógó nagy tükörbe.
-Elizabeth, te Istencsapása!
*Vissza hozzám :D*
Hallottam édes tesókám kiáltását, majd ezt leváltotta hangos szitkozódása.
-Igen drága testvérkém? -Kérdeztem ravaszul mosolyogva, miután monológját befejezvén habos pofival kilépett a szobájából. -Valami baj van?
-Hogy baj van-e? Baj az van nem is kicsi!
-Hidd el bátyus szívesen végighallgatnám a mondókád, de még tusolnom kell.
-Beth! Még nem fej...
Ennyit hallottam, mert miután bezárkóztam a fürdőbe Dani elhallgatott.
Gyorsan letusoltam, majd a szobámba lépve megcéloztam a ruhásszekrényem.
-Mit vegyek fel, mit vegyek feeel? Áhá megvan!
Egy fekete csőszárú farmerre és kedvenc Trónok Harcás pólómra esett a választásom, melyen Khaleesi fotójával díszítve, alatta eme mondat állt;
I'm not princess, I'm Khaleesi
Elégedettem mértem végig magam a tükörben. Még gyorsan magamra kentem némi sminket, majd a legkedvencesebb kedvenc szivárvány szín fűzős, térdig érő tornacsukám húztam magamra. Még gyorsan fölvettem vállán szegecsekkel díszített motoros dzsekim, és reggeli gyanánt elvettem egy almát az asztalról.
-Kim már elment. Mondta, hogy adjam át, nem vár rád.
-Rendben anyu köszi!
-Szia és vigyázni.
-Oké!
Az kertünkbe érve piros Yamahám felé vettem az irányt, mely a garázs előtt foglalt helyet. Felpattantam rá, fejemre húztam a szint úgy piros bukóm, majd elszáguldottam a suli elé.
Az iskolának csúfolt börtön előtt dühösen néztem ahogy előttem pár másodperccel, az ellenkező irányból egy királykék Yamaha foglal helyet a megszokott parkolóhelyemen.
-Castiel! -Kiáltottam fel dühösen.
Továbbmentem, és a sulitól 10-15 méterre találtam parkolózónát az én kis Drágámnak.
Visszasétáltam a sulihoz, és próbáltam megnyugodni, de mikor megláttam, hogy a Vörös Démon még a padom is elfoglalta, felment bennem a pumpa.
-Hagyd! -Szólt egy kedvesen csengő hang mögöttem. Hátrafordultam és a jól ismert felemás szempárral találtam szembe magam.
-Lys, helló! -Köszöntem.
-Hagyd, majd visszacsalogatom a törzshelyünkhöz.
-Köszönöm Lysander! Hálám örökké üldözni fog.
-Ööö ... oké, de add át neki, hogy jó értelemben üldözzön.
-Renden, beszélek vele. -Mondtam mosolyogva.
-Kivel beszélsz? -Lépett mellém Iris.
-Szia Lys! .. És neked is szia Iris!
-Oh helló! De kivel beszélsz??
-Semmi, semmi, csak kicsit hülyültünk Lyssel.
-Értem.
Csapatunkal a büfénél tolongtunk, egy kis asztalnál, várva hogy Armin elfogyassza a hambiját.
Ezután az órát jelző csengőszónál elindultunk a termünk felé, amely ma is az osztálytermünk volt, azaz a 27-es terembe.
Csigalassúsággal teltek az órák, de az utolsó, azaz 8. órám végt jelző csngőkor fellélegeztem.
Kiballagtam Vörös Yamahámhoz, majd hazafelé vettem az irányt.
Otthonunk felé tartva még megálltam a Flört Coffe-ban és ittam egy forrócsokit.
A meleg italom elfogyasztása után visszaszálltam a mocimra, és a házunk elé robogtam vele.
Otthon gyorsam megírtam a leckét (ami nálam kész csoda, a naptárba piros betűs ünnep lehetne), majd elmentem vacsizni, ezek után pedig tusolni. Fél tizenegyig Facebookoztam, majd ágybabújtam, és vártam mit tartogat a holnap számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése